Említettem múltkor, hogy kb. 10 éve kezdtem el érezni annak jelét, hogy valami nincs rendben a csípőmmel.Persze akkor még fogalmam sem volt, hogy EZ ANNAK a jele.

Az első az az volt, hogy ha oldalt feküdtem, akkor a felül lévő lábamat egyszerűen nem volt kényelmes a másikra rátenni, ergo a testem középvonalától nem volt jó érzés tovább vinni. Alvás közben a két térdem közé kellett a takarómat gyűrni. Illetve volt egy mozdulat lépésnél, a láb egy bizonyos tartásában, ami nem tetszett neki. Picike nyilalló fájdalom volt, de jól kivehető. Apósommal akkoriban kezdtem el teniszezni, és ettől a mozgásformától ez rendbe jött (ez nem jelenti azt, hogy akinek kezdődő porckopása van, az menjen el teniszezni, mert attól rendbejön. SAJNOS NEM!!!).

Optim atya barátommal fallabdázni is jártunk, ami bizony megint csak nem a legszerencsésebb választásnak bizonyult. Bár a játék maga nagyon élvezetes, de az ízületekre rengeteg nyírbáló erő hat... Naná, hogy én húztam a rövidebbet, neki semmi baja sincs - hála a teremtőnek. Aztán később azt vettem észre, hogy a csípőízületi mozgástartomány kezd beszűkülni. (Pedig anno spárgázni is tudtam, óh, be szép idők voltak,) A fürdőkádból kiszállás, zokni felhúzás egyre nagyobb kihívást jelentettek. Egy egy táncosabb este után is elég fáradtnak éreztem magam, fájtak a csontjaim. Reggelente ébredés után percekig gondolkodtam az ágy szélén ülve, és gyűjtöttem erőt, hogy megmozdítsam a hátsó felem, és elemelkedjek az ágy vonzó mocsarától. Mintha berozsdásodtak volna az ízületek, és csak percek múlva tudtam fájdalmak nélkül mozogni. Napközben ilyet nem éreztem, de sokszor kérdezték tőlem, hogy miért sántítok.... Nem is sántítottam, gondoltam, kihúztam magam és elsomfordáltam. Közben lopva néztem magam a tükrökben, hogy valóban sántítok? Persze a szépségem mindig elvonta a tekintetem: anyám, anyám, de szép gyereket szültél :D

Ma ott tartok, hogy:

- a fürdőkádból nem tudok úgy kiszállni, hogy megemelem a térdem, és átrakom a lábam a "túloldalra". Azért bent még nem ragadtam soha

- egy székre felállni nem tudok, mert a lábamat nem tudom felemelni. Ezért inkább ülök a széken.

- nem tudok férfivázas biciklire felülni, bár némelyik nőknek készült váz is kihívást okoz. Ha kicsit elfektetem a kerékpárt, akkor egy hirtelen mozdulattal átdobom a lábam, a leszállás hasonló ("kuss, én így szoktam leszállni")

- reggelente a zoknim felvétele általában komoly kínokkal jár. A lábujjaimat csak ezen kínok között tudom tisztességesen ápolni. (Tudtad, hogy Jimi Hendrix megnövesztette a nagylábujja körmét, és miután levágta, azzal pengette a gitárját? Optim atyától tudom... :D)

- nehezen alszom éjjel, mert fáj. ennek több hozadéka is van, nem alszom rendesen hónapok óta, éjjelente sokszor felébredek, hogy megforduljak a másik oldalamra, ahol kevésbé fáj. Egy párnával a lábam között ez nem túl egyszerű mutatvány. Ennek következtében a vérnyomásom sem az igazi, nyilván pihenhetnék jobban. Esténként egy Magne B6 amúgy csodákra képes!

- nem tudok futni, és tulajdonképpen minden olyan mozgásformáról le vagyok tiltva, amit függőleges testhelyzetben terheléssel a lábamon lehet végezni... igen, a síelés is...

Ha a fentiekből bármelyik jelet észleled magadon, akkor azonnal indulj gyógytornázni. Hogy hogyan? És kivel? Pfff... hála a teremtőnek, sok jó szakember dolgozik Magyarországon, de a dolog nem ilyen egyszerű. Kérdés ki hogyan bírja pénztárcával, de ami a legfontosabb: fegyelemmel. Mert ettől fogva hosszú hosszú ideig minden nap rá kell szánjon 20 percet minimálisan, hogy ezeket a gyakorlatokat végezze.... Legközelebb írok arról is, hogy én kikkel dolgoztam együtt, és miért ajánlom őket nyugodt és jó szívvel.... 

Amúgy ma és tegnap nagyon jól voltam, meleg van, itt a tavasz, élvezzétek, futkorásszatok gyermekeitekkel a szabadban!