Hogy röpül az idő, ha boldog az ember szokta volt mondani az egyik barátom. Bizony, egy éve ilyenkor már dilibogyóktól hemzsegett a belem, és alig vártam, hogy betoljanak a műtőbe.

Voltam a kórházban, kivették a varratokat. Alig vártam 10 percet a dokira, és kb. 5 perc alatt végzett. Még beszélgettünk is. Mondjuk maga az esemény (mármint a varratszedés), az kb. mint Zuzuval beszélgetni*...:) "Enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas..." Fürödni csak jövő héttől. Megnyugtatott…

Annyi minden történt velem ma, le sem tudom írni. Reggel rövid chat Krisztinával (aki gyógytornász, és nagyon vicces dolgokat oszt meg, van amelyiket itt és itt is olvashattátok). Elküldtem neki a járásom, amit rögtön meg is osztott a kollégáival, még az is lehet, hogy tananyag leszek az ortopédiai…

... hát ezért... Három nappal a műtét után így járok mankó nélkül... Elnézést kérek a pantallóért és a helyre kis fuszekliért :)

Igazából már a harmadik napja, hogy műtöttek, de a tegnapi az annyira zsúfolt volt, hogy estére örültem, hogy luk van a fenekemen.

Ma megtörtént a rabosítás. �� Eddig nagyon szimpi a hely, tiszta, rendezett. A nővérek mosolyognak, segítőkészek, és kedvesek. Kaptam ebédet is, ami kimondottan FINOM volt. Találkoztam a főorvos úrral is, fejből vágta, hogy melyik lábam, azért biztos, ami biztos, megjelölte, "here it is". :) A nap…

A mai nap szinopszisa: 1,5 óra odaút, 1,5 óra várakozás, 3 perc vizsgálat, 1,5 óra hazaút.