Sziasztok Pajtikák! Kedves Betegtársak! Nem most volt, hogy utoljára jelentkeztem. Azóta történt egy, s más, a lényeg, hogy a műtött lábam és a proti tökéletesen szuperál, viszont a másik, eleddig nem műtött ízület elkezdett komoly gondot okozni...

Hogy röpül az idő, ha boldog az ember szokta volt mondani az egyik barátom. Bizony, egy éve ilyenkor már dilibogyóktól hemzsegett a belem, és alig vártam, hogy betoljanak a műtőbe.

A mai ebédidőmet Mocsai Lajos rektor úrral töltöttem. Tisztelem őt, komoly szakmai eredményekkel büszkélkedhet. Üzleti ügyben ültünk le beszélgetni, az apropója, hogy megemlítem a blogomban, az az, hogy ő is komoly ízületi problémákkal küzd. Remélem sikerült ellátnom tanácsokkal. Halogatja a műtétet, pedig már jó kapcsolata van Szabó professzor úrral. Innen is kívánok Lajos mielőbbi gyógyulást! 

Ma egy éves a blogom. Most nem sorolom, hogy mennyi minden történt azóta, amiről itt is beszámoltam.

Köszönöm nektek, hogy olvastok :)

A tegnapi nap teljesült egy álmom. Csípőprotival végigvonszoltam magam egy Spartan Sprint versenyen. Fantasztikus érzés volt, de nagyon kérem senki ne csinálja utánam. Maga a távolság nem számottevő, 7,5km, bár ez is viszonyítás kérdése... Volt benne 180m emelkedő, meg 25 akadály. Valahogy így nézett ki, természetesen nem ilyen sebességgel csináltam végig. https://youtu.be/T15j2-f8Vuw

Az milyen már, hogy az Uzsoki kórház egyik (nem ortopéd) sebésze megkérdezett engem, hogy aszongyahogy: "Csípő TEP-ben számunkra Te vagy a referencia. Visszaélve az ügy iránti elköteleződéseddel konzíliumot kérek".

Büszkeség! :)

Amúgy az állapotom nem éppen a topon, bocsánat, drága gyógytornászom, lusta disznó vagyok, de ígérem, mátol kezdve napi kettő :D Két hét alatt sikerült a megfázásom levetkőzni, szombat vasárnap már tekertem egy-egy órácskát, a vasárnapit perszehogy szakadó esőben...

Már nincs egy hónap a Spartanig. Hülye vagyok, vagy hülye vagyok??????

Úgy emlékszem 2016-ra, mintha csak tegnap lett volna :D Volt egy idő, amikor FB-on az év utolsó napján egy jó kis szinopot rittyentettem az éppen befejezett esztendőről.... 2016-ról meg jó sok mindent tudnék írni, csak azt nem, hogy eseménytelen volt.

Igen igen, tudom, jó régóta nem törődtem veletek, de jelentem itt vagyok, élek és virulok. Ehhez képest, még mindig százas nagyságrendben olvasnak, magam sem értem, hogy ez hogy lehet :)

Pár hete megjelent egy bizonyos cikk, ami a média minden mocskát felmutatta egy esettel kapcsolatosan.

Mivel végre megtaláltam a szavazógomb beszúrását az alábbi véleménykutatást eszközöltem ki. A kérdés persze már nem újkeletű.

 Üzenjünk Németh úrnak, hogy ő is megértse! :)

Van abban valami megmagyarázhatatlanul romantikus, amikor éves szűrésen állok az urológus mellett letolt nadrággal, gumikesztyűs ujjain diónyi vazelin fénylik, és ahelyett, hogy néhány másodperc alatt túlesnénk a vizsgálaton, ő a műtétről és annak körülményeiről kérdezget :) Minden másra ott a MasterCard.