A elég sűrű volt a hetem (mint a zselatinnal kezelt pöcegödör): Hétfőn reggel belgyógyászat kontrollon voltam, utána EKG, illetve labor. Előírtak a kórházból jónéhány markert.

Már kezemben az eredmény, 2 adat csúszott el egy picit a normálistól, minimális mértékben, elvileg még tűréshatáron belül, de néhány napon belül kiderül, hogy ezzel kell-e valamit kezdeni, avagy sem, és kés alá mehetek. Kedden urológus és gégészet következett. Érdekesség, hogy fül, orr, gégésznél ennyire kellemetlen vizsgálaton még nem voltam, még akkor sem, amikor valóban beteg voltam. Vetek mintát az orromból, (igen, nekem is az "emitt veres, amott kék" strófa jutott eszembe). Azóta kiderült, hogy nem tenyészik semmi különös az orrüregemben,  Az urológus doktor urat lenyűgöztem.... a műtéti eljárással, hallott már róla, de pontosan nem ismerte a részleteket. Csütörtökön meglátogattam egykori kardiológus orvosomat, Seidner doktornőt. Ő volt az az orvos, akinek sikerült meggyőznie elsőként arról, hogy a vérnyomásommal valamit kezdenem kell - gyógyszeresen, mert rossz vége lesz. (A magas vérnyomás egy alattomos betegség, látszólag tünetmentes az ember. Ha az orvosoknak nem hisztek, higgyetek nekem, nem a gyógyszerforgalom növelése a cél, tényleg fontos kezelni!!!). Jó kardiológushoz méltóan egy ultrahang vizsgálatot is kaptam. Megegyeztünk, hogy a műtétemig nagyon nem nyúlunk bele a kezelésembe, addig amúgy is zavaros az életem mind lelki és mind fizikális szempontból. 

Jövő héten szerdán meglátogatom a kórházat. Találkozom az aneszteziológussal. 

Élvezzétek a gyönyörű pünkösdi hétvégét.... :D