A műtét sikerült! A főorvos úr rendkívül elégedett volt. Szerintem könnyű eset is voltam. Mosolyogva, teljes tudatban nyomtam végig. Engem még sosem érzéstelenítették, elég vicces volt. Igazán sajnálom, hogy nem láthattam a műtétet, de hallottam minden mozzanatát, a beszélgetéseket. :) Hallottam a kopácsolást, a fűrész és a fúró hangját, stb.. Amikor kitoltak a műtőből is úgy vigyorogtam, mint akinek a hóna alá köptek. Délután volt egy icipici rosszullétem az első felültetéstől, hirtelen lement a vérnyomásom, de kaptam cuccokat, fájdalomcsillapítót, és most hallelúja.
További szép estét :)
Update: Valamit nem értek. Az egész folyamat számomra, egy rövid pörgős valami volt, de kiderült - hozzátartozók nem kis aggodalmára, hogy "háztól házig" 2 és fél órát voltam távol.... Maga a műtét elvileg 50-60 percet vesz igénybe. Ha végig ébren voltam, és a kórteremtől a műtőig kb 5 perc az út, plusz előkészítés/pihentetés fél óra, akkor hol a tökömben voltam még másfél óráig???
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.