Igazából már a harmadik napja, hogy műtöttek, de a tegnapi az annyira zsúfolt volt, hogy estére örültem, hogy luk van a fenekemen.

A napirend szerint általában az éjszakás nővérek jönnek reggel 5 óra körül vérnyomást mérni, meg a reggeli vizitre előkészíteni. Ez korán van, gondolnánk, de sajnos tegnap ennél én még korábban keltem, ugyanis este voltam olyan balga, sőt, inkább idióta, hogy nem kértem fájdalomcsillapítót. Hajnali 2-kor ébredtem, alapvetően nem a műtéti terület fájt, hanem a hanyatt fekvéstől a derekam. Az viszont irgalmatlanul. Kicsit mozgattam, és akkor elviselhetőbb lett, de a hajnali ébresztőig csak bóbiskoltam. Ott kértem megváltót (ugye megvan a a film, Airplane, - "spurizik a kiscsaj, hoz megváltót"). Ettől egész délelőtt egész rendben voltam, volt szerencsém fáslizás közben is aludni. :) Vizit előtt minden nővér nagyon pörög, tisztára nyalják a kórtermet minden szempontból. 8-kor aztán jönnek a dokik, közben az első, aznap műtendőket már tolják is az előkészítőbe. Tegnap ott is nagy pörgés volt, 6 kisebb-nagyobb operáció történt. Az én dokim már nem volt tegnap, rábízott vki másra. A délelőtt mindig hamar eltelik, sokszor jönnek ilyen-olyan okból kifolyólag hozzánk. (Később kiderült, hogy azért, mert nálunk van a legjobb hangulat.) Jött a reggeli, na az a magyar valóság, két szelet zsömle, egy darabka uborka, és egy darabka camping sajt jellegű ömlesztett vmi, ami egyébként darabos is volt, teával. A kajáról összeségében annyit mondanék, hogy szerintem átlagon felüli. Az ebédet mindig megeszem, csak a vacsora és a reggeli szokott furcsaságokat tartalmazni pl. két szelet kenyér, egy fél paradicsom, és natúr joghurt... Ha ezt így egyben megettem volna, valószínűleg a wc-n többet tartózkodom, mint az ágyban.

Amíg vártunk a gyógytornászra, aludtam egy sort. Új gyógytornászt kaptunk, a traumáról jött egy hölgy, aki jóval precízebben látott el minket, mint a helyi erő, aki éppen szabadságon volt. Sajnos a munka végére kiderült, hogy belázasodtam, amitől kivert a víz, mert tudvalevő ma haza akarok menni. Kaptam lázcsillapítót, amitől lement 37,3-ra, sőt, estére már az alatt volt. Közben érkeztek cimborák, ilyen szempontból nem a legjobb formámban voltam, de végül is sokat röhögtünk, és az gyógyít. Miután elmentek ismét aludtam. Na innentől kezdve múlnak csigalassan a másodpercek. A tanuló nővérek hazamentek, nekünk marad a folyosói séta, és a beszélgetés. Tettünk egy kört a kórház udvarán is, ami kimondottan üdítő volt. A vacsora kivételesen felséges volt, a szokásos kenyér és az uborka mellé kivételesen egy jó nagy adag sült oldalas is volt. Aztán estére izgatottan vártuk a meccset, amit én már félálomban hallgattam csak.

Az éjszaka kiválóan telt, nagyot aludtam, egyszer ébredtem csak. Már tudtam az oldalamon is aludni, ami igazán kényelmes volt. Reggelre persze megint fölment a lázam, kíváncsian várom a fejleményeket. MA HAZA AKAROK MENNI! Holnap van a nagyobbik fiam születésnapja. Muszáj vele lennem!