Na jó, nem is annyira. Napról napra jobb. A szekszárdi szuper-turizmusom és all inclusive ellátásom után tegnap visszacsöppentem a magyar egészségügybe. Felkerestem újdonsült háziorvosom, két kéréssel:

1. Kell gyógytornász, de iziben. A válasz: óóóó, hát megrendeljük, de a tapasztalat az az, hogy kicsit várni kell rá, majd valamikor telefonálnak, talán egy hét múlva.... (Két hete PONTOSAN ezért mentem be, hogy megszervezzék nekem, hogy AMIKOR szükségem lesz rá, akkor legyen. Nem, azt akkor nem lehetett, mert csak akkor tudják megrendelni, ha az orvos felírta.)

2. Le tudják majd cserélni a kötést, ha szükségem lesz rá? Válasz: persze, vegye meg a gyógyszertárban a szükséges kötözőanyagot, és akkor megcsinálják.... (hát hogyne...)

Szinte már közhely, de stadionunk az persze dögivel van b.meg.

Most kaptam a hírt, az egykori kórházi szobatársam csípője kiugrott tegnap a helyéről. Ez rossz hír, de sajnos nála nagy esély volt erre. Az egyikről nem tehet, vagyis azt mondanám jelen pillanatban nem tehetett - túlsúlyos. Nagyon. Az ő műtéte eleve tovább tartott, nagyobb elváltozása volt már, és ebben jelentős szerepe volt pont a túlsúlyának. De a másik, amiről igenis tehetett: ha egyszer azt mondják a a kórházi szakemberek, hogy A és B mozdulatot tehet, de C típusú mozdulatot semmiképpen sem, akkor NE csináljon C típusú mozdulatot, mert tuti, hogy valamelyik sürgősségi osztályon fog kikötni.