Annyi minden történt velem ma, le sem tudom írni. Reggel rövid chat Krisztinával (aki gyógytornász, és nagyon vicces dolgokat oszt meg, van amelyiket itt és itt is olvashattátok). Elküldtem neki a járásom, amit rögtön meg is osztott a kollégáival, még az is lehet, hogy tananyag leszek az ortopédiai fizioterápián Szegeden. :)

Aztán jött az állami gyógytornász, és az egyik mozdulatnál nyilalló fájdalom kerített hatalmába, úgy éreztem, mintha megmozdult volna a protézisem. Nem volt jó érzés, na, nagyon nem. Amennyire vártam a reggeli tornát, úgy vártam hogy menjen haza... 

Később felhívott Domán doktor úr, és kérte  hogy holnap ne Paksra menjek varrat szedésre, hanem Szekszárdra, és ne este, hanem délelőtt. Tulajdonképpen ezzel sok problémámat megoldotta, este így teljes terjedelemben meg tudjuk nézni a Magyarország - Portugália meccset :) Véletlenül a kórházban hagytam továbbá két jégzselé tasakot is, azt el tudom hozni, nameg vágyom látni a helyet, na :)

Azért van annak előnye is, hogy mankóval szállok föl a villamosra. Egyből ketten ugrottak föl, hogy üljek le nyugodtan. Jó érzés volt :) Azt se feledjem, hogy 5 évtized után a magyar focicsapat világversenyén bejutott a legjobb 16 közé. 

Jó éjt, hajrá Magyarok!