Az első munkával telt hét pokoli fárasztó volt, de úgy tűnik túléltem. Tornázom minden nap, még aznap is, ha nem jön a gyógytornász. Korábban említettem, hogy a lefárasztóbb az egész műtétig vezető út során az volt, hogy rengetegen sajnálkozva néztek rám, hogy ilyen fiatalon egy ilyen beavatkozáson kell átesnem. (Pedig ma már tudom, hogy sokkal jobb, mintha rákos lennék...) Az érdekes az egészben, hogy eleddig csak Domán dr mondta meg, hogy mi is áll a háttérben... A combnyak felszínén egy csont-többlet alakult ki, amely az ízületi vápa peremén lévő rostporcos gyűrű (labrum) szakadását, illetve követett módon a csípőízület teljes kopását eredményezte. Ezt csípő ütközési szindrómának hívják. Ha időben felismerjük, akkor egy kisebb plasztikai beavatkozással talán menthető lett volna... Talán. Volna.

A doktor úr honlapján erről bővebben és szakszerűbben olvashattok ITT