Hogy röpül az idő, ha boldog az ember szokta volt mondani az egyik barátom. Bizony, egy éve ilyenkor már dilibogyóktól hemzsegett a belem, és alig vártam, hogy betoljanak a műtőbe.

Emlékszem, nagyon gyorsan múltak a percek, és bár azt hittem, hogy cca másfél óra alatt végeztek az egésszel, kiderült, hogy több, mint 2,5 órát voltam távol. 

Azóta rengeteg dolog történt. A doki sajnos már nem dolgozik a kórházban, elérni is alig lehet, csak a magánpraxisát vezeti. Gyógytornázom rendszeresen, ha valami miatt kimarad pár nap, azt az izomzatom bizony megbosszulja. Vettem kerékpárt, rögtön kettőt is, remélem pár napon belül a fiammal is tudok menni egy jó kis túrára. Körbetekertem a Balatont (206 km), több jótékonysági túrán vettem részt. A legközelebbi egy gyönyörű 60km kihívás lesz, Tour de Zalakaros június 18. Lenne hosszabb táv is, de  nincs senki aki velem tartana, így azt nem merem bevállalni. Amire még nagyon büszke vagyok, hogy egy Spartan érmet is sikerült begyűjtenem, a legrövidebb távot, a Spartan Sprintet teljesítettem a barátaim segítségével április 1-én.

A facebookon adminja lettem egy csoportnak, Minimal Invaziv Csípőprotézisesek Kluba, keressetek rá, sok hasznos információval lehettek gazdagabbak.

Legyen nagyon szép napotok, mozogjatok sokat! Pisz