Megvolt a 3 hónapos státusz. A doki is elégedett volt, meg én is majdnem, ha nem kellett volna 80 percet a váróteremben töltenem - mindezt úgy, hogy magánrendelésre és időpontra érkeztem... Naaa mindegy.

Megvolt az első táncóra, kimondottam élveztem, és bár kutya fáradt voltam, de nem a fájdalom miatt.

Üdvözlöm az új olvasóimat, akik közül még olyan is volt, akit írásra inspiráltam...

A mai posztomat hűséges olvasómnak ajánlom, mert Mária és névnapja van :)

Először is annyi, hogy kicsattanó egészségnek örvendek, pedig még Harrison Forddal sem futottam össze a nagy Budapesten. Az elkövetkező pár nap azért elég komoly lesz. A múlt hét végén szüreteltem egy balatoni szőlősgazda barátomnál, majdnem 12 óra talpon, nem volt egyszerű. Ma letekertem 30km-t, hamarosan még magasabbra kell emelni a lécet, szeptember 24-én 38 km lesz a kihívás. Drága barátaim néhány éve elhatározták, hogy márpedig egy-egy ilyen sporteseménnyel támogatni lehet beteg gyermekeket. Így jött létre a Fuss a sérült gyermekekért alapítvány, annak hivatalos sporteseménye pedig a Gyula félmaraton (ahol egyébként teljes maratont is lehet futni). Ennek kistestvére az immáron harmadik alkalommal megrendezendő Pákász Futam, Ez utóbbi honlapon az általam, az elmúlt két versenyen készített fotók díszelegnek. Idén a fényképező gépem lecserélem egy kerékpárra, a rendezők nagy bánatára, (bár ők azt mondták, hogy előtte utána is szívesen veszik, ha fotózom). Haha, kíváncsi vagyok, hogy protézisem egyáltalán a futamot hogy fogja bírni. A mai 30 kilcsi után jó eséllyel úgy tűnik bírni fogom, kérdés milyen idővel :D Ha van kedvetek csatlakozni, gyertek, bő 2 óra alatt el lehet jutni Szeghalomra és a befizetett nevezési díjjal nagyon jó célokat támogatsz. Az időpont SZEPTEMBER 24. Hajrá Tampet Ördögök!!!!

Holnap megyek 3 hónapos kontrollra, Domán doktor úrhoz. A varratszedés óta nem találkoztunk.

Továbbá szintén holnap este tartjuk a McDaniel-en a műtét óta az első salsa óránkat. Kíváncsi leszek, egy korábbi bejegyzésemben beszámoltam az utolsó táncról, az eléggé fájdalmas volt már.

Gyógytorna rulez, ajánlom mindenkinek!

Mikor azt gondolná az ember, hogy nyáridőben a kutya sem olvassa amit írok, viszontlátom az egyik blogbejegyzésemet a FB-on. Szóval nyaralni voltam Pag szigetén, gyönyörű hely, ha tehetitek menjetek, pihenjétek ki magatokat.

Tegnap megvolt az utolsó államilag finanszírozott gyógytorna foglalkozás. 14 alkalom járt nekem, és tegnap reggel volt az utolsó alkalom. Furcsa belegondolni, hogy amikor elkezdtük, alig egy héttel a műtét után, alig tudtam felemelni a frissen operált lábam, most meg már a "biciklizős" gyakorlatok is mennek gond nélkül. Azt mondta, hogy azért ne hagyjam abba a tornázást, folytassam reggelente.... Hahha, nem mintha nem ezt tettem volna. Nameg persze Eszterrel a munkát továbbra is folytatom, szeretném a problémás területeket fejleszteni (úgymint protézis környéki elsatnyult izmok erősítése, alsó háti eszek erősítése a helyes testtartásért, a lábfej-boka körüli izomzat (gyk: lúdtalp) fejlesztése. 

Áprilisra nagy tervem van, szeretnék egy Spartan Sprint távot teljesíteni (erre egyébként hycomat barátok már jelentkeztek csapattársnak). Apropó, edzés, ma végre leszabadultam ismét a terembe. Fantasztikus érzés volt, karergométer, spinning, és elliptikus tréning is volt, ez utóbbi maradjon köztünk, nem biztos, hogy feltétlen használt a kis titán vázamnak :)

Újabb mérföldkő jött el: ma ettem meg az utolsó vérhígító tablettámat. 

A mai napi érdekesség , találkoztam valakivel, akivel eddig még nem. Na jó, ilyen nap mint nap történik, de mi 15 éve "ismerjük" egymást... Facebook, előtte iWiW, előtte Index, utazás fórum, "Korfuról" topik. Megosztottuk egymás tapasztalatait Korfuról, kommentáltunk, osztottuk az észt azoknak, akik még nem jártak ott.... Ő évek óta Houstonban él családjával, de FB-on kiszúrtam, hogy itthon van, ráadásul balatoni lelőhelyünktől néhány kilométerre... Így jött létre a találkozás, Komáromy Kriszta, hát hello :)