Az első munkával telt hét pokoli fárasztó volt, de úgy tűnik túléltem. Tornázom minden nap, még aznap is, ha nem jön a gyógytornász. Korábban említettem, hogy a lefárasztóbb az egész műtétig vezető út során az volt, hogy rengetegen sajnálkozva néztek rám, hogy ilyen fiatalon egy ilyen beavatkozáson…

Voltam a kórházban, kivették a varratokat. Alig vártam 10 percet a dokira, és kb. 5 perc alatt végzett. Még beszélgettünk is. Mondjuk maga az esemény (mármint a varratszedés), az kb. mint Zuzuval beszélgetni*...:) "Enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas..." Fürödni csak jövő héttől. Megnyugtatott…

Annyi minden történt velem ma, le sem tudom írni. Reggel rövid chat Krisztinával (aki gyógytornász, és nagyon vicces dolgokat oszt meg, van amelyiket itt és itt is olvashattátok). Elküldtem neki a járásom, amit rögtön meg is osztott a kollégáival, még az is lehet, hogy tananyag leszek az ortopédiai…