Nem túl ínycsiklandó a sztori, csak saját felelősségre olvasd tovább...

Az első munkával telt hét pokoli fárasztó volt, de úgy tűnik túléltem. Tornázom minden nap, még aznap is, ha nem jön a gyógytornász. Korábban említettem, hogy a lefárasztóbb az egész műtétig vezető út során az volt, hogy rengetegen sajnálkozva néztek rám, hogy ilyen fiatalon egy ilyen beavatkozáson kell átesnem. (Pedig ma már tudom, hogy sokkal jobb, mintha rákos lennék...) Az érdekes az egészben, hogy eleddig csak Domán dr mondta meg, hogy mi is áll a háttérben... A combnyak felszínén egy csont-többlet alakult ki, amely az ízületi vápa peremén lévő rostporcos gyűrű (labrum) szakadását, illetve követett módon a csípőízület teljes kopását eredményezte. Ezt csípő ütközési szindrómának hívják. Ha időben felismerjük, akkor egy kisebb plasztikai beavatkozással talán menthető lett volna... Talán. Volna.

A doktor úr honlapján erről bővebben és szakszerűbben olvashattok ITT

Voltam a kórházban, kivették a varratokat. Alig vártam 10 percet a dokira, és kb. 5 perc alatt végzett. Még beszélgettünk is. Mondjuk maga az esemény (mármint a varratszedés), az kb. mint Zuzuval beszélgetni*...:) "Enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas..." Fürödni csak jövő héttől. Megnyugtatott a tegnapi nyilalló fájdalmammal kapcsolatban, azt mondta, hogy valahol ez természetes, és vigyázzak. 4 hét múlva kontroll. Július 19. Hmmm... :)

*Ford Fairlane kalandjai

Annyi minden történt velem ma, le sem tudom írni. Reggel rövid chat Krisztinával (aki gyógytornász, és nagyon vicces dolgokat oszt meg, van amelyiket itt és itt is olvashattátok). Elküldtem neki a járásom, amit rögtön meg is osztott a kollégáival, még az is lehet, hogy tananyag leszek az ortopédiai fizioterápián Szegeden. :)

Tagja lettem egy FB csoportnak, egy klub, a minimal invazív technikával protetizáltak klubja. Jó kis közösség, sok hasznos információval. Ott tálaltam ezt a remek kis oldalt. 

Ma jött a gyógytornász. Kedves, jóindulatú hölgy. Kb.fél órát beszélgettünk, kikérdezett mindenről. Elmondta, hogy ő Pécsett tud egy ilyen műtéti eljárással műtő orvost... Na bingó, persze, hisz ott is Domán doktor úr műt.

A gyakorlatok azért még megizzasztottak, egyik másik izomcsoportom igencsak "elsatnyult". Ennek okán, illetve emellett, holnap jön hozzám Eszter az én különbejáratú gyógytornászom is.

A nap másik jóhíre, hogy ma hazahoztam az autót, saját lábbal, saját ütemben. Aludjatok jól, pihenjetek, holnap amúgy sincs se suli, se munka.

Jelentkezett a gyógytornász. Pénteken, azaz holnap jön 15.30-ra. Azt nem akartam neki mondani, hogy légyen pontos, mert megyek focit nézni utána :) Hallott már az elülső feltárásos módszerről. Ez jó hír, nem fog elképedni, hogy én fogok neki ajtót nyitni mankó nélkül. Hallelúja.

Férfiasan be kell vallanom, azért egy héttel ezelőtt még legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy a mai napon már mankó nélkül tudok a lakásban járkálni, emeletre föl és alá. Azért messzebbre még nem merészkedem, de itthon néha keresni kell, hogy hol hagytam :)