Gyermekeim szomorkodva vették tudomásul, hogy nincs gipszem, nincs hova rajzolni. Javasoltam, hogy rajzoljanak a mankómra, hát így sikeredett... Ez a "menő" mankóm, ha valahova "menni" kell, hát ezzel megyek :) Egyre kevesebbszer van rá szükség, sőt, leginkább már tényleg csak a tudat, hogy ott van…
Annyi minden történt velem ma, le sem tudom írni. Reggel rövid chat Krisztinával (aki gyógytornász, és nagyon vicces dolgokat oszt meg, van amelyiket itt és itt is olvashattátok). Elküldtem neki a járásom, amit rögtön meg is osztott a kollégáival, még az is lehet, hogy tananyag leszek az ortopédiai…