Na jó, nem is annyira. Napról napra jobb. A szekszárdi szuper-turizmusom és all inclusive ellátásom után tegnap visszacsöppentem a magyar egészségügybe. Felkerestem újdonsült háziorvosom, két kéréssel:

Igazából már a harmadik napja, hogy műtöttek, de a tegnapi az annyira zsúfolt volt, hogy estére örültem, hogy luk van a fenekemen.

Nagyon izgalmas volt a mai nap, de inkább mozgalmas. Voltam röntgenen is, kaptam egy faja kis kópiát.

Megtanultam  járni, a nap végére még mankó nélkül is sikerült megtennem pár lépést. Szombaton mehetek haza, -jeee! 

A műtét sikerült! A főorvos úr rendkívül elégedett volt. Szerintem könnyű eset is voltam. Mosolyogva, teljes tudatban nyomtam végig. Engem még sosem érzéstelenítették, elég vicces volt. Igazán sajnálom, hogy nem láthattam a műtétet, de hallottam minden mozzanatát, a beszélgetéseket. :) Hallottam a kopácsolást, a fűrész és a fúró hangját, stb.. Amikor kitoltak a műtőből is úgy vigyorogtam, mint akinek a hóna alá köptek. Délután volt egy icipici rosszullétem az első felültetéstől, hirtelen lement a vérnyomásom, de kaptam cuccokat, fájdalomcsillapítót, és most hallelúja. 

További szép estét :)

Update: Valamit nem értek. Az egész folyamat számomra, egy rövid pörgős valami volt, de kiderült - hozzátartozók nem kis aggodalmára, hogy "háztól házig" 2 és fél órát voltam távol.... Maga a műtét elvileg 50-60 percet vesz igénybe. Ha végig ébren voltam, és a kórteremtől a műtőig kb 5 perc az út, plusz előkészítés/pihentetés fél óra, akkor hol a tökömben voltam még másfél óráig??? 

Egy ideje már nem alszom, úgy tűnik az altató, amit kaptam nem volt túl hatékony. A szomszéd bácsi nem csak vezeti a traktort, de horkolja is. A vicces, hogy a nővér kérdésére annyit válaszolt, hogy egész éjjel fönt volt, alig aludt másfél órát. :) Várom a további eseményeket, úgy tűnik van egy kis hőemelkedésem, 37,2. Remélem ez még a határeset kategória, és emiatt nem kell halasztani... Elvileg  10 órakor kezdődik a parádé.

Hogy félek -e? Nem. Csak fáradt vagyok. Hogy miért? Nem, nem azért mert fáj, vagy nem tudok aludni, vagy ilyesmi...  Nem. A sok böszme ember körülöttem, akik szánakozva néznek rám, hogy Úr Isten, ilyen fiatalon??? Igen, tényleg nem így terveztem én sem... Na jó, van bennem azért egy egészséges kíváncsiság, nevezzük izgalomnak, de félelemnek semmiképp.

A barátomat holnap műtik, a térdével. Andris, kívánok mielőbbi gyógyulást - azt hiszem a kéz és lábtörés kicsit ízetlen tréfa lenne :)